2011. október 7., péntek

Ketreces és mélyalmos tartás képekben - avagy hogyan élnek a Farm Tojás tyúkjai?

Még Dániában szoktam rá arra, hogy bio vagy szabad tartású tojást vegyek. Itthon a bio nagyon drága, a SPAR-ban lehet kapni mélyalmosat is, és arra álltam rá (megj.: pedig a piacira kellene).

Viszont őszintén szólva nem tudom, mi is az a mélyalmos. Nagyon remélem, hogy utána tudok nézni, ráadásul meg is tudom nézni képen, konkrétan ennél a Farm Tojás cégnél hogyan néz ki - és sikerült!

Ketreces tartás (kód: 3):
Leírás: "Az állományok felnevelése és termeltetése teljesen zárt rendszerben történik. A ketreces tartásmód mellett a vállalat az alternatív tartástechnológia iránya felé kötelezte el magát, melynek keretein belül a legnagyobb telepét modern voliere tartásrendszerekkel szerelte fel. Ez megfelel az Európai Unió legmagasabb szintű állatjóléti előírásainak, a jövő piaci tendenciáinak, amely azt irányozza elő, hogy a ketreces tartás a háttérbe szoruljon."
Tehát ennél a cégnél a sima, ketreces tartás így néz ki:



Mélyalmos tartás (kód: 2):
Leírás: "Ezeknek a gondolatoknak a jegyében vezettük be a piacra 2000-ben az úgynevezett Mélyalmos Farm Tojást, melynek legfőbb jellemzője, hogy szabadon tartott tyúkoktól származik. A tyúkokat nem zárjuk ketrecekbe, ahol nem tudnak mozogni, hanem az egész istálló területén, szabadon mozoghatnak a friss, illatos szalmán. Itt vannak elhelyezve az etetők és itatók, valamint a fészkek, ahova reggel bebújnak, és tiszta szalmára tojják meg a tojást. Bármikor ihatnak, ehetnek, szaladgálhatnak, kapirgálhatnak. Ülőrudak vannak kihelyezve, melyekre felülhetnek kedvük szerint. A kényelmes elhelyezésnek tulajdoníthatóan a tyúkok nagyon jól érzik magukat, egészségesek és jól termelnek." forrás http://www.farmtojas.hu/menu3_4.htm

Inkább ne ragozták volna túl... a szöveg után ugyanis kicsit kiábrándító a kép:




Jó, itt már tudnak mozogni, az biztos, de a szövegből kifelejtették, hogy napfényt és füvet még ezek sem látnak... ráadásul 6000 tyúk is lehet egy "istállóban".
Itt egy másik mélyalmos tartás: http://www.schropper.at/ungarisch/galerie.php?content=2

Szóval talán érdemes mégiscsak átgondolni a szabadtartású vagy biotojást, ahol kimehetnek a tyúkok a szabad levegőre, meg a fűre, és min 4m2 területe van egy tyúknak.

A bio mondjuk elég drága, szabadtartásút meg nem nagyon látok.
Szóval a tanulság: ha tudunk, vegyünk a szomszédtól tojást, vagy a piacon!

Részletesebb leírás a tartási módokról: http://www.vier-pfoten.hu/website/output.php?id=1182&printable=1&idcontent=1953
Tudatos Vásárlók Egyesületének tojás tesztje: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-tojas


Jó hír, hogy a hagyományos ketreces tartás 2012-től elvileg megszűnik!

2011. szeptember 9., péntek

Nulla Hulladékos szemeszter

Az otthonát, az albérletét, koleszos szobáját mindenki sajátjaként tartja rendben (vagy kevésbé :) ) és gondozza. Az egyetemeken és a főiskolákon mégis sokszor elengedjük magunkat, ott már nem is olyan fontos, hogy takarékoskodjunk az erőforrásokkal, mert nem a mi bőrünkre megy, gondoljuk.

Pedig igenis mi vagy a szüleink fizetjük meg az iskola működtetési költségeit is. Bánjuk úgy a sulival, mintha otthon lennék, ráadásul kevés is elég ahhoz, hogy bezöldítsük a félévünket! Íme, néhány környezettudatos tipp a tanuláshoz.

Nem kell hozzá más

Kezdjük azzal, hogy mit tehetünk egymagunk? Odafigyelünk például a tanszereinkre. A felsőoktatás néhány - rajz-orientált - szakterületétől eltekintve, szerencsére jóval kevesebb eszközre van szükségünk, mint mondjuk középiskolában, de nem árt jól megnézni, mit veszünk, mert több olyan felszerelés is van, ami káros lehet az egészségre. Hivatalosan minősített környezetbarát magyar írószer nincs a piacon. A külföldi termékeknél érdemes a piktogramszerű jelzéseket átnézni (pl. a német "Kék angyal" jelzést). A cuki kis tollakon, radírokon lévő CE jel arra utal, hogy a vonatkozó uniós biztonsági előírásoknak megfelel az adott termék, illetve az EN 71/3 szám is információt szolgáltat: nem vegyszermentességet jelent, hanem a játékokra előírt nehézfémtartalom, színezőanyag és egyéb határértékek betartását. Vagyis az ilyen termék „kicsit mérgező” azért lehet.

Újrahasznosított papírból készült füzetet alig találni. A drágább szegmensben már lassacskán áramlanak az import „zöld” füzetek, mert nyugaton már sikk a környezetbarát holmi, de ezek itthon nehezen megfizethetők. Legolcsóbb megoldás, ha rendes irodai újrapapírra jegyzetelünk, de - ha valaki dolgozik mellette, vagy a szülei munkahelyéről tud szerezni - akkor az egyik oldalán már használt, hulladéknak szánt papírból tökéletes jegyzettömböt faraghat. Az órai előadások anyaga rendszerint kötelező tananyag, ezért ha megkapjuk a prezentációt, akkor azt kinyomtatva jegyzetelhetünk, így nem kell külön jegyzetpapír. Sosincs belőle elég, de szerezzünk meg a könyvtárból minden kötelező irodalmat, amit csak tudunk, így is javítva egy-egy könyv kihasználtságát. Még akkor is, ha a kétoldalas nem kedvezőbb árban, a jegyzetek fénymásolásánál válasszuk ezt az üzemmódot, és bátran használjuk a kicsinyítő gombot is a gépeken. Nyomtatáshoz már használhatjuk az internetről ingyen letölthető környezetbarát betűkészletet (ecofont) is, amelynek használatával és a nyomtatási minőség gyengére állításával (ami sima szövegnél elég) kevesebb tinta fogy. Az új trend, hogy az oktatási intézmények nem nyomtatnak jegyzeteket, hanem kizárólag digitálisan teszik elérhetővé az anyagot távolról sem nevezhető környezetbarát és egészségvédő lépésnek, mert alig akad olyan, aki szívesen olvasna képernyőn több ezer oldalt. Az pedig, hogy mindenki a saját kis nyomtatóján, saját patronjával több ezer oldalt kinyomtat, sok-sok energia és erőforrás elpazarlásával jár, arról nem beszélve, hogy hány órát vesz mindez igénybe, különösen, ha még a kétoldalas nyomtatásra is ügyelni próbálunk... Ennél egy egyetemi vagy főiskolai házinyomda biztosan hatékonyabban fog működni. A szerzői jogok tiszteletben tartását az is segíthetné, ha az intézmények maguk szállnának be a használt jegyzetkereskedelembe úgy, hogy a tanév végén jelképes összegért megvennék a hallgatóktól a tankönyveket, amelyeket korrekt áron értékesítenének újra, de a szerző így a követhető eladások után részesedhetne a bevételből. Ezzel talán az egyébként környezetszennyezőbb és jogsértő fénymásolgatást is háttérbe lehetne szorítani.

A többi felszerelés esetében keressük a természetes és tartós anyagokat, a faceruzát, a favonalzót, a vászon tolltartót, a fémkörzőt és a fémhegyezőt, így ugyanis elkerüljük, hogy idő előtt hulladék keletkezzen belőlük. A fatermékek ne legyenek lakkozva, se színezve kívülről, mert ezek közül bizonyos anyagokban előfordul a kadmium nevű nehézfém, ami káros az egészségre, ráadásul nem ürül a szervezetből. Lehetőleg úgy vásároljunk tollat, hogy az újratölthető legyen, ugyanez vonatkozik a szövegkiemelőkre, filcekre is. A ragasztóknál és a filceknél különösképpen figyeljünk arra, hogy vizes bázisúak legyenek, ne tartalmazzanak szerves oldószert, legfeljebb alkoholt. A hibajavítókból pedig legjobb az újratölthető szalagos verzió. Amennyiben muszáj műanyag terméket venni, mert más nem kapható, akkor legalább arra törekedjünk, hogy azok újrahasznosíthatóak legyenek (PP – polipropilén, PE – polietilén). A PS jelzésű polisztirolt és a PVC-t mindenképpen kerüljük, mert amikor hulladékként elégetik súlyosan rákkeltő dioxin keletkezik. A számológépekből és egyéb kütyükből is a napelemmel vagy akkumulátorral működők kímélik inkább a környezetet.

A büfében minél kevesebb csomagolást vegyünk. Vigyünk magunkkal kulacsot, hogy elkerüljük a PET-palackok és műanyagpoharak használatát, és az otthonról vitt ételt se folpackba meg alufóliába csomagoljuk. Sokkal zöldebb megoldás a textil-, esetleg a papírszalvéta. A táskánkat csináljuk magunk, vagy keressük az egyre divatosabb redizájn holmikat.

Intelligens hallgatókról lévén szó, azt meg sem kell említeni, hogy ne szemeteljünk, de tegyük meg, hogy a termekben és a mellékhelyiségben leoltjuk magunk után a villányt, és elzárjuk rendesen a csapot. Fűtési szezonban pedig ne hagyjuk tárva-nyitva az ablakokat óra után.

Együtt, többet

Az évfolyamok levelezőlistáinak, online fórumjainak nem csupán a tananyaggal kapcsolatos infócsere lehet a célja, kiterjeszthetjük a környezettudatosság témájára is. A tankönyvek, használt iskolaszerek csereberéjével vagy kereskedelmével hozzájárulunk ahhoz, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Az ilyen levelezőlistákon, egyetemi fórumokon és egyéb rendezvényeken sok embert lehet mozgósítani, akik pedig elérhetik, hogy legyen az intézményben házhoz menő szelektív gyűjtés, elemgyűjtő. Előbbinél lényeges, hogy tájékoztató is legyen mellé arról, hogy melyik gyűjtőbe, mit dobhatunk, hiszen rengeteg mindent gyűjtenek már; erről a helyi közszolgáltató cégnél lehet érdeklődni.

A szórólapozások helyett törekedjünk arra, hogy hirdetőfalak legyenek, mert így sokkal többen olvassák el az adott információt, viszont kevesebb lesz a hulladék. Szeptemberben tartják a második Zöld Diákhálózat konferenciát, szóval, egyre többen vannak, akik tenni szeretnének a zöld ügy érdekében...Keresd a zöld szerveződéseket a saját sulidban, hogy minél több hasznos információhoz juss.

Forrás:
Graczka Sylvia
http://www.humusz.hu/hirek/kukab-v-r/nulla-hullad-kos-szemeszter/7281



További információ a hulladékmegelőzésről és a környezettudatos fogyasztásról: www.humusz.hu

Onilne használt tankönyves portálok linkgyűjteménye itt: http://megelozes.humusz.hu/

2011. május 18., szerda

Földünk, a műanyag bolygó
(Plastic Planet)
színes, feliratos, osztrák-német dokumentumfilm, 95 perc, 2009

* rendező, forgatókönyvíró: Werner Boote
* operatőr: Thomas Kirschner
* producer: Thomas Bogner
* executive producer: Ilann Girard, Tom Gläser
* vágó: Ilana Goldschmidt, Jack Moik, Tom Pohanka, Cordula Werner
* szereplők: Werner Boote, Peter Lieberzeit, Marques Brown, Othman Ilyassa, Beatrice Bortolozzo


Toll, üdítős palack, iratgyűjtő, kávés pohár, bevásárló tasak, mélyhűtött élelmiszerek, játékok, cumisüveg. Mindegyik tárgy közös anyaga, vagy borítófelülete a műanyag. Werner Boote tényfeltáró dokumentumfilmje arra tesz kísérletet, hogy felhívja a figyelmünket a műanyag jelenlétére életünk minden területén. A műanyag nem egyszerűen csak hétköznapi tárgyaink alapanyaga, hanem az ipar, az egészségügy területének is meghatározó tényezője. A műanyag rohamos elterjedésével, mindennapos használatával egyidőben a kritikai hozzáállás is megszűnt a felhasználókban. Igazából senki sem tudja pontosan milyen hozzávalókból, pontosan milyen technikákkal készítik, és hogy milyen hatással van környezetünkre, úgy globális, mint személyes szinten.

A dokumentumfilm ezeket a szinteket járja végig: kezdve személyes történetével, első találkozásával a műanyag játékok csodájával, tovább a vezető műanyag gyártó cégekkel, kőolaj feldolgozó vállalatokkal, kutatócsoportokkal és a családokkal. Amivel szembetalálja magát az a titoktartás a gyártók részéről, illetve a naiv rácsodálkozás a felhasználók részéről. Boote kérlelhetetlenül világít rá interjúiban azokra az ellentmondásokra és hibákra, amelyről nem tudnak, vagy amelyeket éppenséggel eltitkolnak. A műanyag veszélyeit sok kutatócsoport megállapítja, kutatási eredményekkel támasztja alá, a kőolajfinomítókban és a műanyaggyárakban rengeteg megbetegedést regisztrálnak, de a népesség figyelmét felhívni senkinek sem áll érdekében.

“Habár Werner Boote eleget tesz néhány Michel Moore féle összecsapásnak, rokonszenves személyisége megnyerő propagandistává teszi.” (Jay Weissberg – Variety)

A film nem leplezetten propaganda célzattal készült. Fel akarja hívni a figyelmet a műanyag veszélyeire. Az a tény, hogy a műanyag káros az egészségre, és hosszú távon a bolygó ökológiájára is, nem új felfedezés, viszont mindenki csak hallgatólagosan könyveli el. Boote, hasonlóan több kutatócsoporthoz és aktivistához, arra törekszik, hogy a közbeszéd tárgya legyen, hogy tudatos felhasználói legyünk ennek az anyagnak, illetve, hogy hosszú távon a felhasználók nyomására alternatív megoldásokat találjanak a műanyag helyettesítésére. Boote elszántsága és bátor provokációi mellett a film médiuma és a kreatív dokumentumfilmezés lehetőségei lesznek a meggyőzés eszközei. A tényfeltáró riportok mellett, humoros animációk demonstrálják a kémiai folyamatokat, a betegségek kialakulását, a személyes vonatkozásokat archív felvételek teszik közvetlenebbé.

Könnyed hangvételű, de provokatív jellegű kortárs alkotást láthatunk,amely nem tanítani, demonstrálni akar, hanem sokkal inkább dialógust kezdeményezni a műanyagkor gyermekei között.

(forrás: Anjou Lafayette, forgalmazó)
(további infó németül: Plastic Planet)

Cikk forrása: http://www.fenntarthatofejloves.net/2011/04/20/ajanlo-premier-elotti-filmvetites-plastic-planet/

2011. május 5., csütörtök

Már több mint 100 Nulla Hulladék jó gyakorlat a neten!

Ötleteket keres ahhoz, hogy milyen programok szervezésével tudná bevinni a „zöld” gondolatot az iskolába, a helyi közösségbe, a munkahelyére, az otthonába?
A nullahulladek.hu éppen azért jött létre, hogy ehhez segítséget nyújtson. Filmek, cikkek, linkek, dokumentumok – mind egy helyen. A tartalom folyamatosan bővül. Segítsen Ön is!

„Teljes élet – nulla hulladék. Oldjuk meg maradék nélkül!” Ez a Humusz nullahulladek.hu oldalának fő üzenete. A Humusz szerint ugyanis a teljes élethez nincs szükség szemétre. Sokkal inkább belső fejlődésre, jól működő közösségekre, kreatív, tartalmas tevékenységekre.
A nullahulladek.hu oldal az olyan kezdeményezések, jó gyakorlatok gyűjtőhonlapja, amelyek valamilyen módon a fenti célok elérését szolgálják. A fókuszban ugyan a hulladékcsökkentés áll, de - mivel a hulladékprobléma nem oldható meg kizárólag a hulladékra koncentrálva – az összegyűjtött példák sok
más témakört is érintenek.
Kisfilm készült például javítóműhelyekről, egy közösségi bicikliszerelő műhelyről, a várpalotai komposzt programról, a nagykamarási biozöldség-termelő programról, cserebere börzékről valamint egy budapesti adományboltról, a BME Zöld Kör által kitalált és megszervezett Zöld Tanszék versenyről, repoharas fesztiválokról, retextilesekről, de a Barát utcai bálról is. A Videótár egyre
bővül, nemcsak hazai, hanem külföldi példákkal is. A kisfilmekhez átvehető videobanner készült, amit bárki beköthet a saját oldalára, ha szeretné, hogy ezeket a filmeket minél többen láthassák. De ha csak egy-egy film tetszik meg, természetesen azt is be lehet linkelni bármilyen oldalra.
A cikkek között például pedagógusok beszámolóit olvashatjuk arról, hogy hogyan szerveztek meg egy-egy zöld programot (pl. zöld disco-t, zöld karácsonyt) az iskolájukban. Megismerhetünk olyan szolgáltatásokat, amelyet hazai vagy külföldi civil szervezetek működtetnek azért, hogy minél több tárgyat újra lehessen használni (pl.cserepiacok/börzék, újrahasználati központok, adományboltok).
Az üzleti szektorból is akad jó néhány előremutató kezdeményezés itthonról és külföldről is: repohár fesztiválokon, tej visszaváltható üvegben, kimérős termékek Olaszországban.
A téma iránt érdeklődőknek hasznos lehet az oldal Eseménynaptára is. Ebben a Humusz olyan eseményeket tüntet fel, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a Nulla Hulladék témakörhöz. Az Eseménynaptár felöltését a Nulla Hulladék Hálózat tagjai segítik, ezért az ország minden tájáról kerülhetnek ide hírek. Az oldalon a Hálózat céljairól, működéséről, tagjairól is találni bővebb leírást.
Az oldalt a Humusz folyamatosan frissíti, és szívesen vesz minden tudósítást, információt olyan jó gyakorlatokról, amelyek illeszkednének a honlap tartalmához, de egyelőre még nem szerepelnek rajta.
Ha Ön tud ilyen jó példáról, kérjük írja meg a megelozes(kukac)humusz.hu címre. 
Köszönjük!
Humusz

Forrás
További Nulla Hulladék filmek
a Humusz Videótárában találhatóak

Ismersz Tordason vagy Martonvásáron hasonló emberléptékű, lelkiismeretes javítóműhelyt? Írd be a megjegyzésekhez! Segítsük a még működő javítóműhelyeket!

2010. október 4., hétfő

Hogyan fakasszunk könnyekre egy kukásautót?

Biztos szomorú lesz, ha meglátja a szinte üres kukánkat, és hogy új elfoglaltságokat találtunk a vásárlás helyett...

1. Én akarom, hogy legyen, vagy te akarod, hogy vegyem?
Akik azt gondolják, hogy a fenntartható életmód lemondásokkal jár – hát igazuk van!  Csakhogy más lemondani a szükségesről és más ésszerűen mellőzni a felesleges dolgokat. Én például ilyesmikről szoktam „lemondani”: akciós női táska, keksz dupla csomagolásban, naptej ajándék felfújható strandlabdával, egyszer használatos fényképezőgép, +50% ingyen bármiből, sőt ingyen osztogatott energiaital (!); elektromos kenyérszeletelő, vagy kozmetikumok, amelyektől átlagosan 57%-kal lettem volna szebb.
De bevallom őszintén, nem érzem, hogy bármiből is kimaradtam volna, ami jó. Hogy mi a jó, azon pedig mindig nekünk kell elgondolkodni.

2. Na jó, erre tényleg szükségem van. Melyiket vegyem?
Igazából itt is gondolkodni kell, és ügyesen megtalálni a lehetőségeket. A hipermarketek óriási kínálata bőven elégnek tűnhet, de leggyakrabban mégsem itt fogjuk megtalálni a megfelelő termékeket...

1. Ami helyi termék és nincs csomagolása. (Saját zöldség, szomszédtól tojás, piacról gyümölcs stb.; termelők keresése a közelben)
2. Ha ilyen nem létezik, akkor magyar terméket, aminek a csomagolását fel lehet használni valamire vagy visszaváltható. (Befőttesüveg, papírdoboz, műanyag tálka, textil stb.)
3. Ha ilyen sem létezik, akkor legalább kevés csomagolása legyen, ami természetes anyag vagy könnyen újrahasznosítható.
4. Ilyen sincs? És tényleg muszáj megvenni...? Na most még utoljára, de keresni kell rá valami megoldást, ebből nem csinálunk rendszert! (A Zöld boltban és az Ökoszolgálatban ezen gyakran tudnak segíteni, olyan környezetbarát és/vagy magyar termékek vannak, hogy nem is gondolnánk!)

Jegyezzük meg: ha engedünk az (ésszerűtlenül) olcsó árak csábításának, nagy valószínűséggel az éhbérért dolgoztató, környezetvédelmi előírásokat be nem tartó, rossz alapanyagokat felhasználó külföldi céget és a településünkön keresztüldübörgő kamionforgalmat fogjuk támogatni.

3. Még egy komposztálós sarok plusz néhány gondolat, és kész!
A fentiek után már nagyon kevés hulladékunk lesz, aminek nagy része szerves, ezt az udvaron egy sarokban saját készítésű komopsztálóban gyűjthetjük, és később felhasználhatjuk a kiskerthez. Nem nagy ördöngősség!
Kerüljük azokat a termékeket, amelyek veszélyes hulladékká válhatnak és próbáljunk minél több vegyszert természetes anyagokkal kiváltani. Bútort és egyéb hosszú távra szóló terméket ritkán vegyünk és jó minőségűt, ami elromlik, javítsuk, ne dobjuk ki. Ha mégis használatlan, felesleges tárgyaink vannak, hirdessük meg egy mindeningyen oldalon (itt kérni is lehet), a teszveszen, vagy adományozzuk el. Ruhát, és amit tudunk, vegyünk használtan, vagy ami még jobb, járjunk csere-bere börzékre!